Új látomás a sírokról. 2 látomás mennyi

Új látomás a sírokról

Tartalom

    Riasztó látomások nyüzsögnek fejemben mint sírok fenekén a rémületes férgek, mert jaj önhúsába harapott az ember! Minden mi állt, ma megdőlt, arcra fordult! Minden mi szép volt, ma rettentő vigyorgás!

    mint a rövidlátással látják

    Most reng a föld, vadul mozgatja embertől viszkető, vérrel bemocskolt hátát mert embert gyömöszöltek a kráterekbe és észak-dél-kelet-nyugat felé gonoszság lett az úr és megrontotta ember testvérét az embert! Jajszós szavakkal imígy kiáltom világok roppanását, ember zuhanását a XX. Széttárom torkom börtönét és szerte engedem dübörgő hangjaim: ki kushad most csöndes önnönmagába mikor köröskörül sebeket nyitó vas esőzik az égbolt csatornáiból?

    látomás az ejtőernyősök számára

    Ki csöndíti most ezüstcsengős rímekbe árnyékéletét, mikor halált harangoz emberre a kupolás mélység s embertveszejtő sűrű keresztfa erdő nőtt a vasmagokból? Lássátok: csapásra megálltak gyárakban mind a gépek, földre borultak a templomok s a rög nem ad több kenyeret!

    a látás jelentése az

    Az emberből régen ólálkodó hiénák bontakoznak és kongnak és kongnak és egymást verdesik mindhiába a fölmagoslott üres koponyák és kő lesz az arany. Lássátok: perzselt városok füstjétől kormos ég alatt most minden kriptákból elcsöndesült sírhullámok alól mint kisértet napfényre sunnyogott a mult és bölcsőket ringat és kurjantva ültet fülek tölcsérébe zöld penészt!

    Ó mindenütt ős gonoszság üvölti orgiáit s ég piros ködébe sötéten rajzolódnak az embergyümölccsel megrakott bitók!

    látomás 0 02 mi ez

    Mélyen egymásba rontottak a föld férgei, mármost minden élet csak csonka vaskó, kicsépelt mint a szalma és minden imádság világot rendítő hörgés káromkodás! Jajszós szavakkal imígyen állok itt, fülembe rengő omlások trombitálnak.

    Szörnyű nyavalyák riasztó látomások nyüzsögnek fejemben mint sírok fenekén a rémületes férgek, mert jaj önhúsába harapott az ember!

    rövidlátás fénytörése

    Igy állok itt kürtös riogással új látomás a sírokról sodró alkonyatban s míg hideg holdjával halálos régi csárdását duhaj rángással ropja nap körül a föld pörögve mint az orsó - a süket temérdek ég alatt hiába kérdezem: ringó bölcső a föld avagy ringó koporsó?