Jelenkor | A látás technológiái

A látás humoráról

Biró Dávid fotográfussal eddigi pályájáról, fényképsorozatairól és alkotói koncepcióiról beszélgetett Németh Domonkos Tamás.

a látás humoráról viburnum és látás

Hogyan és miért lett belőled fotóművész? Amikor tinédzser voltam, az volt az elképzelésem, hogy informatikus leszek. Középiskolában elektronikát és informatikát tanultam. Volt benne egy kis forrasztás, IC integrált áramkör programozás is.

Hobbi szinten kezdtem el fotóval foglalkozni, és a kezdeti sikerek ébresztettek rá, hogy érdemes lenne elmélyülni benne. Elhatároztam, hogy egyetemen is fotót fogok tanulni, emiatt elkezdtem rajzolni a Budai Rajziskolában, majd fotós felvételi előkészítőn vettem részt, ahol Lisztes Edina egyengette az utamat. MOME-ra az érettségi után nem vettek fel, viszont Kaposvárra igen. Ám nem kezdtem el egyből, hanem egy évig a Flashback Stúdióban voltam asszisztens.

Dodi és Balázs éppen MOME mestert végezték, és beleláttam, milyen munkákkal foglalkoztak, jó volt ebbe az egész mindsetbe bekerülni.

Akkoriban még volt Room magazin, amelynek a fényképes tartalmait ott készítették, szóval több izgalmas fotózáson részt vettem, például Perlaki Marci mellett.

Utána kezdtem el Kaposvárra járni, ahol már sokkal mélyebben, intenzívebben lehetett ismerkedni a fotó, a művészet minden részével, később pedig a MOME mesterképzésén folytattam.

Ott kezdett el érdekelni a fotó mint médium? Először megtanul az ember koncepció alapján sorozatot készíteni. Stúdiumokat, személyes témájú egyetemi feladatokat próbálunk megcsinálni Időközben kezdtem ráeszmélni arra, hogy nagyon érdekel maga a médium, a rá vonatkozó reflexió, hogy mire való ez a technológia, milyen hatással van ránk, mit tud a látás humoráról nyújtani.

Ez az érdeklődés állt össze csomaggá, gondolkodásmóddá, a technikailag jól kivitelezett képek igényével.

  • В этот момент где-то вдали раздался оглушительный колокольный звон.
  • Javul-e a látás a műtét után

Mindig azt éreztem, hogy amit csak lehet, szeretek én kontrollálni, mert akkor érzem azt, hogy amit csináltam, a saját érdemem. Ez az idő folyamán kiegészült. Érdekes, mennyire összefügghet a munkák végeredményével, hogy milyen infrastruktúra áll rendelkezésre.

Amikor Kaposvárra jártunk, az első évben egyáltalán nem mehettünk műterembe, így nyilván kénytelen voltam ezeket a dolgokat vagy otthoni körülmények között megoldani, vagy teljesen mást fotózni. Utána, amikor használhattuk a műtermet, teljesen elkényelmesedtem, főleg, hogy az egyetem mondhatni egy épületben volt a kolival.

Őzikék és Őzikők Groteszk, irónia, bölcs mosoly — Csíkszentmihályi Róbert Bestiáriuma Csíkszentmihályi Róbert Bestiáriuma nem csak külön fejezet a kortárs szobrászművészetben, de olyan értékkel gazdagítja a magyar művészetet, amelyben mindig szűkölködött: a humorral, a groteszk látás- és ábrázolásmóddal. Az alkotásokban — a közismert arányok átszabásával — emberi és állati formák találkoznak, ötvöződnek, amelyek emberi tulajdonságokat, szerepeket sugallnak.

Beírod magadat az online naptárba, csak a látás humoráról a cuccokat, lefotózod, jól lehet haladni, nem függsz másoktól, szinte mindent meg lehet csinálni egyedül. Mikor a MOME-ra kerültem, szinte nem is voltam az egyetemi műteremben, és mivel Pomázról járok be, ez sokkal körülményesebb is lett volna.

Magyar Művészet 2015/2

Látszik a képeken, hogy a helyzet mit adott. A véletlenek vagy azok a dolgok, amiket az utcán lehet találni, néha sokkal többet tudnak hozzáadni a tartalomhoz, olyat, amit nehéz lenne kitalálni.

Tehát az itt látható első képnél, ha mindent elrendezhettél volna, akkor a kép jobb alsó részén az ágakra nem raksz fényt?

a látás humoráról myopia 7 műtét

Például, igen, ilyesmi, de ez a részlet épp nem zavar. Ezen utómunkával lehetett volna valamennyit segíteni, de nem szeretek így kivenni dolgokat. Bár az Axiom sorozatban nem kifejezetten a koncepció része, hogy mennyit retusálok vagy nem retusálok, de például a Perplexben vagy Front Endben fontos koncepciózus döntés, hogy nincs olyan utómunka, ami a kép tartalmát megváltoztatja.

a látás humoráról a látásra veszélyes termékek

Beszéljünk akkor ezekről a konkrét sorozatokról! Ha megpróbáljuk megtalálni az első ilyen pontot, az az Indistinct című sorozat.

Ez volt a legelső alkalom, amikor a fotográfia és a vizuális érzékelés kapcsolatával kezdtem foglalkozni. Olyan tárgyakról csináltam képeket, amiknek az alapvető funkciójuk kötődik a színükhöz.

a látás humoráról video bemutató szem és látás

Fontos adalék, hogy az egész anyag fekete-fehér síkfilmre készült, szóval maga a nyersanyag nem képes színeket rögzíteni, és ez épp olyan, mint a színvakság. Ez egy éves festőről szól, aki egy autóbaleset következtében elveszíti a színlátás képességét. Először nem vette észre, hogy nem látja a színeket, csak aztán megállították a rendőrök, hogy több piros lámpán is átment Amikor a műtermébe érkezett, észrevette, hogy a festményei nem úgy néznek ki, ahogy ki kellene nézniük.

A szeme képes volt a színt felvenni, de az agya ezt nem dolgozta fel. Ez azért is nagyon izgalmas, mert ő olyan személy, aki ezt a változást nagyon szépen le tudja írni.

Homályos látás - az egyik szem fátyolának okai

A tanulmány szerint elkezdett undorodni az emberektől, mert szürkéknek, szoborszerűeknek tűntek, a feleségétől is eltávolodott emiatt.

A paradicsomot feketének látta, ezért olyan dolgokat evett, amik fekete-fehéren is ugyanúgy néznek ki, mint színesen, mint mondjuk a rizs vagy a kávé.

What hallucination reveals about our minds - Oliver Sacks

Ez a történet rendkívül foglalkoztatott. Tegyük fel, hogy Mary rendelkezik a világ összes tudásával, és mindent tud a látás elméletéről is, de be van zárva egy olyan szobába, ahol minden fekete-fehér, a tévén is fekete-fehér műsor megy.

Jelenkor | Archívum | Hagyományról és humorról - töredék -

Ha kiengedjük őt ebből a térből, akkor vajon lesz új tudása vagy nem? A tapasztalat által szerzett tudás mennyiben különbözik a lexikális tudástól? Másik kiindulási a látás humoráról az Ishihara-teszt, amit a színtévesztés kiszűrésére használnak. Amikor a konzulensem, Károly Sándor Áron először látta ezt a képet, nem értette, hogy hova tűnt róla a szám.

Csak később ébredt rá, hogy épp ez a a látás humoráról, hogy nem látszik. Amikor az emberben minden magyarázat nélkül realizálódik, hogy ez milyen veszteség, az drámai pillanat. Egyébként, ha nagyon koncentrálsz, ott van a képen a nyolcas.

Szóval itt kezdődött el. A Perplex című anyagban teljesedett ki először ez a gondolat, amiben már arról van szó, hogy a fotográfia annyira alapvető információforrás, hogy a mindennapi életünk során is ezzel az eszközünkkel tájékozódunk, és nagy mennyiségű kép által megtéveszthetőek vagyunk, mivel nem tudjuk, melyiknek lehet hinni.

A sorozat lényege, hogy a kamerával készült kép hogyan absztrahálja a teret, és hogy abból a minimális meghagyott információból, mint amit például a falra ragasztott szigetelőszalag ad, mennyi térbeli információt tudunk visszafejteni. A térbeli játékon túlmutató cél persze az, hogy magát a nézőt felkészítse erre a kihívásra, hogy értelmezni tudjon egy képet. Ez egy trükkös gyakorlat: vannak benne magyarázatok és megoldókulcsok is, de néha a megoldókulcsok is össze tudnak zavarni.

Nagy dilemma volt a a látás humoráról, hogy mennyire absztraháljam, mennyire csináljam meg tüchtigre a végeredményt.

  1. Lásd 10 látóvonalat
  2. Jelenkor | A látás technológiái
  3. Magyar Művészet /2 -
  4. Diklofenák hatása a látásra
  5. Конгресс собирался принять закон, объявляющий этот новый алгоритм национальным стандартом, что должно было решить проблему несовместимости, с которой сталкивались корпорации, использующие разные алгоритмы.
  6. И «ТРАНСТЕКСТ» больше не нужен.

Laptopon vagy telefonon nézve a sorozat teljesen grafikának tűnik, tehát fel sem merül az emberben, hogy most mit lát valójában. Printeken látszik a konstrukciókhoz felhasznált papír minősége, hogy saját kezűleg vannak építve, hogy vannak benne hibák, esetlegességek, és ez teljes mértékben szándékos, hogy a néző szembesüljön azzal, hogy amit lát, az tényleg a valóságnak a lenyomata.

Ha ez nem lenne, azt mondaná bárki, hogy 3D grafika, van, szemész munkaállomás így is azt mondja.

Szóval, ha ezt a réteget leretusálnánk róla, már borulna az egész koncepció. Amikor először láttam a Front Endből képeket a Trapéz Galériában, nekem hiányoztak ezek az illúzióból kimutató, a képet fotószerűvé tevő részletek. A Trapézban kis méretben jelentek meg a munkák, nagyon kellett sasolni, hogy megláss ilyen részleteket. Az FKSE-ben 75xcm-ben lettek kiállítva, abban a méretben egyértelműbben látszik, például a kocka sarkain, hogy ezek papírból összehajtogatott tárgyak, vagy a növényes képnél, hogy egy kézzel kivágott lemezt látunk.

A látás humoráról kell hagyni a manualitást, hogy hiteles maradjon a sorozat.

Az Axiom sorozat is nagyjából ezt a tematikát folytatja, hogy a technológia mennyire hasonlatos ahhoz, ahogy a világot észleljük, és van-e olyan eszköz, ami kalibrálhatja a nézeteinket, mint a fotográfiában használt színkalibrációs tábla.

A fotós eszközeinknek milyen saját karakterisztikái és az embereknek milyen sajátos látásmódjai vannak? Kell-e ezt kalibrálni, létezik-e egyáltalán neutrális látásmód?

  • Homályos látás - az egyik szem fátyolának okai Retina Nem látja egyértelműen a tárgyakat, megkülönbözteti az embereket főleg az arcukatproblémái vannak az olvasással, vagy úgy érzi, hogy a levelek ugrálnak a számítógépen és a könyv oldalai?
  • Meztelen látásvizsgálat

Erről az obszesszióról, a látás helyreállítása a rövidlátásban objektív nézőpont kereséséről szól a sorozat. Épp a Brexit-szavazás meg az amerikai elnökválasztás idején kezdtem el ezt csinálni, szóval nagyon időszerű volt. Van az a demokratikus idea, világnézet, ami szerint élünk: mindenki egyenlő jogokkal bír. Maga a technológia is így épül fel, az információ egyre inkább mindenki számára elérhető, és olyan eszközöket hozunk létre, amikbe ez a gondolat bele van építve, ilyen a fotográfia és az internet is.

a látás humoráról szemteszt boldog pillantást

Szentül hisszük, hogy ez a mi érdekünket szolgálja, de nagyon könnyen manipulálhatóvá tett minket. Ez volt az alapfelvetés, ami az Axiom készítése során érdekelt. Ezen belül is kimondottan a fotónak a szerepe, szavahihetősége?

PDF-ben Június közepén Balassa Péter — akinek egykor tanítványa voltam — úgy döntött, hogy mégis csináljuk meg a régóta tervezett, de a betegsége miatt halogatott interjút. Jelezte, hogy esetleg a hitről, a hitéről is szeretne beszélni. A beszélgetésre végül Aznap éjjel meghalt. Gadamer kapcsán írtál a képzésfogalom változásáról; írtál a paideiáról is, amely a teljes emberi nevelődést jelentené.

Nemcsak a fotográfia, hanem általában a technológia szerepe és hatása a társadalmunkra. A Front End játékossága már kritika, a minket körülvevő techno-pozitivista szemlélet ironikus tükörképe. Az biztos, hogy vannak kimondottan groteszk képek is ebben az anyagban. A sorozat történetéhez tartozik még, hogy ben az őszi félévben Erasmusszal a belfasti Ulster University-n tanultam.

Ott kezdtem el egy sorozatot, ami arról szólt, hogy milyen standardok vannak, amelyek alapján a világot megkonstruáljuk, mint például a méter mértékegység, ami a valóságunk definiálásának egyik alappillérje.

Ez a típusú érdeklődés már az Axiomban megjelent. Belfastban sétálva láttam, hogy földmérők mérik az egyik szemközti épületet. Nagyon érdekelt, hogy mi az a nagy Leica állvány és nagy Leica valami, ami nem fényképezőgép. A látás humoráról beszélgetni az egyik földmérővel, a látás humoráról kiderült, hogy ez egy drága műszer, ami szemmel láthatatlan lézernyalábok kivetítésével 3D-ben beszkenneli a tárgyakat, majd ez alapján létrehoz egy modellt.

Ez volt a kiindulási pont a sziklás képhez: lézerrel négyzethálót vetíteni egy organikus formára. A belfasti képek többsége végül nem került be a sorozatba. Csak egy van ezen kívül, az épület előtt összerakott állványzat. Ezen nem egyértelmű a térbeliség, olyan, mint egy utcán talált glitch.

a látás humoráról jövőkép témák

Szóval, ennek a képnek is van egyfajta groteszksége. De a virtuális terek megépítésének is, mint a növényes kép esetében. A színes képek külön sorozatnak indultak, de már korán felmerült, hogy a kettőt össze kellene vonni, mert az egyik arról szól, a technológia hogyan látja a valóságot, a másik, hogy hogyan látja a valóság a technológiát.