Látvány a szarka
Tartalom
Szarka Gábor a ma élő legnagyobb színészek egyike, avagy megfejtettük az SZFE-balhét
Szarka Lajosné megyei Príma díjas, községünk díszpolgára Szarka Lajosné től az os nyugdíjba vonulásáig volt a nézsai általános iskola tanítónője. Az ben alakult kórus tagja és vezetője. A kórus először népdalkörként, majd férfiakkal kibővülve vegyeskarként működött.
Magyarországon 86 helyen léptek fel, de külföldön is négy helyre eljutottak. A kórus több kiváló minősítést is magáénak tudhat, munkájukat a Magyar Rádió számos felvétele őrzi, de énekeltek több népdalgyűjteményt tartalmazó hanglemezen és szerepeltek a Röpülj Páva első televíziós gálaműsorában is.
Szarka Lajosné kórusvezetői munkájáért több alkalommal kapott kitüntetést. A kórus rövid szünet után a régi kórustagokból és a fiatalabb generáció tagjaiból mint a nézsai templom kórusa alakult újjá.
A kórust jelenleg is Szarka Lajosné vezeti. Alkotásaival - melyek közül sok kompozíciót zsűrizett a Népi Iparművészeti Tanács - rendszeres résztvevője különböző kiállításoknak, fesztiváloknak, rendezvényeknek úgy itthon mint az országhatárokon túl.
Hárman részesültek ebben a rangos elismerésben, közöttük is elsőként vehette át a díjat a nézsai általános iskola nagyrabecsült, nyugalmazott tanítója, Szarka Lajosné Marika néni. Gratulálunk és még sok boldog esztendő kívánunk erőben, egészségben.
A településért végzett odaadó, állhatatos munkájáért ban a Községi Önkormányzat Díszpolgári címet adományozott Marika néninek. Ő így emlékszik vissza életútjára: Nézsán ben kezdtem tanítani.
Mindig a legkisebbeket, első-másodikos tanító néni voltam ig. A kicsik mellett éneket is tanítottam a felső tagozatban, mivel a falusi iskolában ritka volt az énekszakos tanár.
Kórust is vezettem, gyerekdalokat és népdalokat énekeltünk. Nézsán jóhangú emberek élnek, könnyű volt megtalálni az első TV-s népdaléneklő versenyre két kislányt, akik a válogatókon túljutva képernyőre kerültek ben.
Szarka Lajosné
Később is, megyei versenyek győztesei között gyakran voltak nézsai gyerekek, sőt, a rádióban is énekeltek. A népdalok szeretete és az említett énekelni tudó és szerető emberek indították el népdalkórusunk megszervezését ben. Gyűjtés, keresgélés, válogatás, sok munka eredménye volt, hogy mindig a legmagasabb minősítést ítélte nekünk a zsűri.
Magyar és szlovák dalaink itthon több, mint 80 helyszínen, emellett Szlovákiában, Ausztriában, Németországban csendültek fel. Telt az idő, a menyecskékből nagymamák lettek, de még mindig szép számmal énekelünk, most már egyházi kórusként a templomban minden vasárnap. A másik kedves időtöltésem így nyugdíjasan a csuhébabák készítése és abból kompozíciók összeállítása, melyek a családi életet, falusi munkákat jelenítik meg, és főleg karácsonyi látvány a szarka, díszeket.
A Népi Iparművészeti Tanács zsűrije elfogadta, így még több önbizalommal dolgozhatok ezzel a szép anyaggal.
Látvány a szarka
A legnagyobb örömöm, hogy a környezetem, a nézsai emberek azzal gratuláltak, hogy megérdemelten kaptam. Pedig őnélkülük ez nem lenne, a díj az ő elismerésük is. Köszönet érte nekik is. Az anyagi része is nagyon látvány a szarka ért.
A legnagyobb fájdalom és veszteség pótlására ugyan alkalmatlan: a temetőben állt szüleink és nagyszüleink síremlékét a múlt ősszel ellopták. Akik látták a díjat, egy szép üvegszobrot, azt mondják, emlékeztet arra a szárnyát széttáró szép szoborra, amit testvérem, Laluja András alkotott, aki szintén ott van eltemetve.
Nem csak a családi sír, de az egész temető meghatározó látványa volt. A szép díj nem kárpótol, de mégis a Gondviselő kezét érezzük ebben az elismerésben. Köszönet érte a felterjesztőnek, köszönet érte a vállalkozóknak, akik nekem ítélték.
