Homok ember-kerék-mindkettő

"Sandy Man", a Hoffman regényeinek művészi elemzése. Homokbányász

Az értekezés kontextusa 1. Bevezetés A strukturalizmus óta az irodalom elméleti hátterével foglalkozó tudományos beszédben mindig jelen volt az interdiszciplinaritás.

Interdiszciplinárisnak tekinthető ez a célkitűzés egyrészt azért, mert e fogalom, amelynek irodalomelméleti terminusként történő használatára értekezésemmel javaslatot szeretnék tenni, eddigi legnagyobb hatású kontextusa szerint az esztétika területére sorolható. Szövegemben a központi fogalom, az Unheimliche esztétikai terminusként való használatának történetét követve egyaránt támaszkodom filozófiai, pszichoanalitikus és irodalomtudományos forrásokra.

A tündéres homokos ember elemzése

Kutatásom során az Unheimliche termékeny irodalomtudományos kontextusát igyekszem feltárni, s eközben beszámolok arról is, hogyan értelmezhető a terminus származási helyén jelenlévő viszonyrendszer. De nemcsak elméleti aspektusból fordul figyelem e kontextus felé: maga a történet, amely Freud eszmefuttatásának alapját adja, szintén újabb és újabb feldolgozásokat él meg. A kép felületétől így különválik például egy jelenet, narráció vagy háttérben elterülő táj mint tényállás. Látva elnyomjuk az ábrázolás feltételeit valamely vélhetően elkülöníthető tartalom érdekében.

Az elemzett elméleti eszmefuttatások kapcsán elsősorban az Unheimlichéról szóló beszéd önmozgására, motivikus tendenciáira és néhány másik esztétikai fogalommal kialakított fogalmi viszonyaira összpontosítok.

Fairy Tale Sandman Olvassa el

Hipotézisem szerint Hoffmann novellájának Freud-féle értelmezése megmutatja, hogy milyen strukturális különbségek vannak a bécsi kutató teoretikus-esztétikai indítványa és a kategória működése között. Célom az unheimlich hatással fémjelzett helyzetek olyan összehasonlító vizsgálata, amely Freud megközelítéséből homok ember-kerék-mindkettő implicit tendenciák feltárásán keresztül a terminus későbbi alkalmazásának kereteit átláthatóbbá, irodalomtudományos szempontból megfoghatóbbá tenné.

Fókusz 2. Freud homok ember-kerék-mindkettő szerint Az egymásutániságukra utaló mozzanat tulajdonképpen időbeli elkülönülést hoz létre, vagyis egyazon dolog kétszeri előfordulásaként, variációkként mutatja meg a szópárhoz rendelhető jelentéstartományt. Következmények Az Unheimliche fogalma mára Freud cikkének hatására valamelyest része vált az irodalomról, a művészetről szóló diskurzusoknak.

Maga a szó homok ember-kerék-mindkettő nyilvánvalóan Freud előtt is előfordult irodalmi, illetve irodalomról vagy más művészetekről szóló szövegekben is. Freud es írásának jelentősége annyiban azonban mindenképpen úttörő, hogy ez a cikk él először azzal a javaslattal, miszerint az unheimlich jelzőt érdemes lenne az esztétikai gondolkodást szervező kategóriaként használni.

Ezzel a disz pozícióval nem teljesen összhangban Freud szövege — legalábbis részleteiben — kifejezetten polemikus, afféle második szöveg vagy válasz-szöveg, amely jó pár alkalommal említ, idéz és vitat egy néhány évvel korábbi, alapvetően orvosi kontextusú előzményt.

A szóban forgó cikk szerzője bizonyos E. Jentsch, és ez a szöveg ma gyakorlatilag csupán Freud szövege által, közvetve fejt ki hatást.

Cikkének első oldalain Freud, mint ezt a recepció — ahogyan erre a későbbiekben részletesen kitérek — több ízben szóvá tette, szinte harcosan helyezkedik szembe a Jentsch-nek tulajdonított megállapításokkal, hogy aztán a cikk előrehaladtával több esetben szinte ugyanazokra a következtetésekre jusson, amelyeket eleinte a rövidlátás plusz vehemenciával cáfolni igyekezett.

Jentsch ugyanis a Freud dolgozatában homok ember-kerék-mindkettő tanulsága szerint úgy tartja, hogy az unheimlich hatás mindig valamilyen intellektuális bizonytalanságon alapul, Freud pedig, miután szövegébe idézte, egyből határozottan elveti ezt a meglátást.

A pszichoanalitikus interpretáció egyik bevált fogását a módszer atyja ellen fordítva megjegyezhetjük, hogy Freud álláspontjának a cikk menete alatt bekövetkező elmozdulása voltaképpen az elfojtott tartalom visszatérése: a kezdetben Jentschnek tulajdonított, és tévesnek ítélt belátásnak a szöveg előrehaladtával Freud saját felismeréseként kell újra felbukkannia, hogy igazoltnak tűnhessen fel.

Ez az elbeszélés Freud szerint a látás helyreállítása kanállal őt érdeklő jelenség par excellence megnyilvánulását vagy megnyilvánulásait tartalmazza. E textuális működés tematikus és retorikai sajátosságait egyaránt fel szándékozom mérni, hogy a kiváltott hatás teljes terjedelméről sikerüljön fogalmat alkotnom.

Szövegem elméleti alapjának elsősorban a Freud által az Unheimliche kapcsán kifejtett meglátásokat tekinthetjük, de ezen túl, minthogy a szóban forgó tanulmányban elmondottak egy jellegzetes struktúrát követnek, olyan további elméleti eszmefuttatások kontextuálását is feladatomnak tartom, amelyekben további adalékok bukkannak fel az Unheimliche értelmezéséhez.

Gondolatmenetem főbb állomásai Az Unheimliche tapasztalatában az ismeretlen mint paradoxikusan ismerős tűnik fel, úgy tárul fel egy titok, hogy ez — legalábbis az érzékelő szubjektum perspektívájából — teljesen áthatja az adott pillanatot. Nyilvánvaló, hogy ez a hatás a félelem topikus forrása. Értekezésem tétje túlmutat e kapcsolat puszta megállapításán: célom, hogy a például választott elbeszélésen keresztül az Unheimliche kategóriájához köthető toposzok használati kontextusát, illetve egyéb visszatérő sajátosságait is megpróbáljam feltérképezni.

1. Mi a molekuláris látás
2. Дверцы автобуса открылись, но из него никто не вышел.

Feltűnő, hogy az unheimlich effektust generáló szövegekre élénk, és többnyire explicit metanarratív érdeklődés jellemző. Hogyan pontosítható tovább ez a felismerés? Hoffmann elbeszélésének kidolgozása különös fontossággal ruházza fel a perspektíva kérdéskörét, hiszen ez a fogalom jó néhány szinten és alakban előfordul a szövegben, és szorosan kötődik az unheimlich hatás vezérléséhez. Miért éppen ez a narratológiai terminus lép a legközvetlenebb kölcsönhatásba a Freud által felkínált esztétikai kategóriával?

Kutatásom megpróbálja az említett toposzokat és narratológiai komponenst hozzákapcsolni a tárgyát képező esztétikai kontextusú fogalomhoz, s ezzel szoros összefüggésben felderíteni egyet s mást az írástudás eredetéről és megítéléséről is.

Igaz ugyan, hogy Hoffmann majd éve napvilágot látott elbeszéléséről Freud több mint egy homok ember-kerék-mindkettő később publikálta írását, vagyis a két szöveg alapvetően különböző ismeretelméleti és szemiotikai paradigma eleme, ám Freud tanulmánya szintén markánsan magán viseli azokat a nyomokat, amelyek szerzőjének, illetve szerzője nyelvének romantikus informáltságáról árulkodnak. E folytonosság érzékelésével és érzékeltetésével együtt természetesen mindvégig célom marad, hogy a két szöveg közötti episztemológiai-jelhasználati elmozdulás implikációit és következményeit is szem előtt tartsam.

Gyújtópont Mint az rendszerint lenni szokott, igazán nehéz abszolút kezdőpontot teremteni — az e feladat során felmerülő különös viszontagságokról Hoffmann elbeszélése is izgalmasan tanúskodik —, most mégis igyekszem visszakanyarodni témám elejére.

Míg E. Mégis, szavai alapján szinte teljes biztonsággal kizárható, hogy úgy vélné: a Homokember alakja kívül marad az olvasói figyelem fókuszán. De akkor hogyan lehetne a címszereplő, az elbeszélés legrejtélyesebb és legattraktívabb összetevője, aki a cselekmény legfontosabb mozzanataiban újra és újra magára vonja a figyelmet — hogyan lehetne éppen a Homokember felelős a szöveg unheimlich hatásáért?

Jentsch intelmét figyelembe véve arra gyanakodhatunk, Freud bizonyára a szöveg tárgyának, az Unheimliché-nek a természetét figyelembe véve döntött úgy, inkább diskurzív technikái által tudja majd bemutatni a jelenség sajátosságait, mintsem azáltal, hogy mindent a nevén nevezne.

• Mi a latitudinális zonalitás, és hogyan befolyásolja a föld természetét Sztori Homokbányász - Mystical Novel Amadeus Hoffman.
• Mennyire fontos a látás az ember számára
• A hókirályné.

Az Unheimliche eszerint olyan konceptus, amelyre nem tudunk fókuszálni, csak látómezőnk szélén, figyelmünk perifériáján pillanthatjuk meg. Vajon mi történik vele, ha fókuszba kerül?

Érezhetővé teszi a feltétlen tékozlás kényszerét, azt a túlhangoltságot, amely homok ember-kerék-mindkettő energiákat összpontosíthat alig néhány szóban, hogy homok ember-kerék-mindkettő azok újra és újra felszabadulhassanak. A pátosz tehát az olvasás számára is eszköz, indikátor, amellyel a fenséges kontextus mélysége meghatározható, s emellett kapcsoló is, amely dinamikus jelölési viszonyt léptet életbe, s nem hagyja, hogy a kifejezés megkopjon.

Account Options

A szem, a fénysugarak és a látás asszociációs tartománya olyan jelölőcsoport formájában van jelen Hoffmann elbeszélésében, amely a szöveg értelmezésének megkerülhetetlen, Freud később elővezetendő interpretációja szempontjából pedig úgyszólván kizárólagos pillérét alkotja, hiszen összetett és többértelmű viszonyrendszert létesít, amely a novella összes fontos szereplőjét: a Homokembert, Nathanaelt, Clarát és Olimpiát is behálózza.

Ide tartoznak többek között a szem, műszem, szemüveg és távcső mint gyakran homok ember-kerék-mindkettő motívumváltozatok; és az a körülmény is, hogy a Homokember második alakjában látszerészként jelenik meg. Hoffmann motívumai között a tűz is a fény mellett szerepel, és lényeges, hogy a karakterek közötti energiaáramlások kapcsán a szöveg az egyes szituációkban jelenlevő hőmennyiségekre is időről-időre kitér. Homok ember-kerék-mindkettő, fordulj… vígan… vígan!