A rossz látás szakaszai

Ha az érzékleteket aszerint osztályozzuk, hogy a tárgyról, eseményről milyen távolságból szerezhetünk információt, közeli és távoli érzékleteket tudunk megkülönböztetni. A látás az utóbbiak közé tartozik. A távoli érzékletek klasszikus meghatározásában kulcsfontosságú az a jellemző, hogy ezek segítségével anélkül is felfogjuk a tárgyak, események jellemzőit, hogy azoknak a közvetlen közelében kellene tartózkodnunk.

A látás tiszta, de homályos Az érzékelés tudománya - A látás akinek gyenge a látása, hogyan kell élni Mi az asztigmia? Az optometrista azt mondta, hogy Ön asztigmiás? Lehetséges, hogy egy családtagról van szó, vagy esetleg Ön tapasztalja az asztigmia tüneteit például a homályos látás, fejfájás, szem gyors elfáradásaamikor közeli és távoli tárgyakra néz? Valószínűleg már rengetegszer hallotta ezt a kifejezést.

Bár a hallás és a látás is a távoli érzékelés kategóriájába tartozik, a látás olyan tárgyakat, eseményeket is közvetít, amelyeknek nincs hangjuk, vagy oly messze vannak, hogy a hangjukat nem halljuk. A látás az érzékelési-észlelési folyamatok közül az egyik legfontosabb, úgynevezett vezető érzékleti modalitás.

Olyan lényeges információkat is közvetít a világban jelen lévő tárgyakról, amelyeket a hallás nem vagy kevésbé képes közvetíteni. Ilyen a tárgyak színe, mérete, formája, téri helye, mozgása. Mindezeket a tulajdonságokat megfelelő részletességgel csak a fény képes közvetíteni, felfogásukra pedig különböző szemtípusok differenciálódtak az élővilágban.

Ezek receptorai végzik az a rossz látás szakaszai trandsz- dukciót. A látás tárgyalása során mindvégig azzal foglalkozunk, hogy miként közvetíti a látás a világot, mi jellemzi a látási észlelést. Ebben a a rossz látás szakaszai röviden áttekintjük mindazt, jobb látás gyertyával nélkül nehezen értenénk meg a magasabb szintű folyamatokat.

Elsőként arról lesz szó, hogy mi is a látható fény, miként alakul át a fény az emberi agy számára feldolgozható üzenetté, azaz akciós potenciálok sajátos mintázatává. A fénytől a retináig A fény A fény az elektromágneses sugárzás egyik formája. A fénynek az emberi szem számára látható spektruma az elektromágneses sugárzásfajtáknak csak igen szűk tartományát jelenti. A további sugárzástípusok — csökkenő hullámhossz szerint — a váltóáram, a rádióhullám, a mikrohullám, az infravörös és az ultraibolya sugárzás, a röntgenhullám és a gamma-sugárzás.

Ezt szemlélteti a 3. Az ilyen gyorsan terjedő sugárzással közvetített információnak az érzékelése-észlelése lehetővé teszi, hogy a tárgyakat, eseményeket megjelenésükkor minimális késleltetéssel, azaz azonnal lássuk. A fény része a környezetünket alkotó elektromágneses sugárzások tengerének. Ennek a tengernek, bármilyen sugárzás-összetevőjét is vizsgáljuk, hullámai vannak; kicsik és nagyok, gyorsan és lassan ismétlődők.

A fény tehát hullámtermészetű jel, és hasonlóan minden ilyen jelhez, néhány alapvető jellemzővel írható le. A hullám magassága az amplitúdó, a másodpercenként érkező hullámok száma a frekvencia. Magasabb frekvencia esetén például egy másodperc alatt jóval több hullám érkezik, mint alacsony frekvenciánál. Több hullám, azaz magasabb frekvencia esetén természetszerűleg a hullámcsúcsok távolsága kisebb lesz, azaz a fény hullámhossza kisebb lesz, mint alacsony frekvenciánál.

A fény hullámainak ismétlődésére, eltérően a hanghullámoktól, ahol a frekvencia a konven- cionálisan használt jellemző lásd A hallás alapvető folyamatai című fejezetbena hullámhosszt használjuk mutatóként.

A látás szakaszai mínusz

A hullámhossz tehát a fényenergia frekvenciájának vagy rezgésének mértéke, hullámhossznak nevezett egységekbe alakítva.

A hullámhossz nem más, mint annak az útnak a hossza, amelyet a sugárzás egyes hullámok rezgések között megtesz. A hullámok távolságának mértékegysége a a rossz látás szakaszai a méter milliomod része.

A látható fény tartománya a és a nanométer közé esik. Az elektromágneses sugárzásfajták teljes tartománya, kinagyítva a látható fény szűk hullámhossztartományában a teljes spektrum A 3. Joggal elgondolkozhatunk azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy pont erre a szűk tartományra rendezkedett be a Föld élőlényeinek a látószerve. Feltehetően fizikai és evolúciós okai vannak mindennek. Nem valószínű például, hogy a sokkal szélesebb tartományt alkotó ultraibolya vagy infravörös fény felfogására kialakuló szem jól biztosította volna az élőlények alkalmazkodását a környezethez.

Elsősorban azért nem, mert a rövidebb és a hosszabb hullámhosszú energia nem nagyon alkalmas a környezet tárgyainak, eseményeinek közvetítésére. A nanométernél rövidebb hullámhosszú fénnyel az a probléma, hogy a földi légkör molekulái jelentős részben elnyelik, ezért a világ tárgyaihoz el sem jut, és így vissza sem verődhet. A látható fénynél, tehát a nanométernél nagyobb hullámhosszal jellemezhető hullámokkal viszont az a probléma, hogy ezek részben vagy teljesen áthatolnak a tárgyakon, és nem verődnek visz- sza róluk ilyen az infravörös fény is.

Ez egyébként a mikrohullámú készülékek működésének fizikai alapja.

A látható fény egy durván nanométeres tartományt ölel fel. Az ebbe a spektrumba tartozó hullámhosszak együtt alkotják az összetett fényt vagy fehér fényt. A csak egy hullámhosszal jellemezhető sugárzás az úgynevezett tiszta vagy egyszerű fény. Ezekhez az emberi észlelőrendszer sajátos színélménye kapcsolható erről a Színlátás című fejezetben bőven lesz szóa hagyományos hét alapszín: a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék, az indigókék és az ibolyaszín.

Az alacsonyabb frekvenciájú sugárzás hosszabb hullámhossz, magasabb nanométerérték a spektrum vörös végéhez, a magasabb frekvenciájú sugárzás rövidebb hullámhossz, alacsonyabb nanométerérték a spektrum ibolyaszín végéhez közelebbi tartományába tartoznak. Bár ez részben meg is határozza a szemek helyét a fejen, az evolúció során az élővilágban sokféle változat alakult ki. A gerinceseknél például elég jó összefüggést lehet felfedezni a szemek elhelyezkedése és az állatfaj életmódja között.

Ilyen például a ragadozók szeme, amely azonos síkban helyezkedik el, biztosítva ezzel azokat a kétszemes megoldási lehetőségeket, amelyek a mélységlátáshoz nélkülözhetetlenek erről a rossz látás szakaszai Tér- és mélységészlelés című fejezetben bőven lesz szó. Tudjuk azt is, hogy egyes állatok pl. Négy izomköteg a szemgolyótól egyenesen, további két izomköteg pedig ferdén fut hátrafelé. Az egyenes izmok a szemgolyó elülső részéhez közel, eltérő helyen tapadnak.

A látásromlás szakaszai

Ha az egyenes szemizom összehúzódik, a szilárd tapadási felület koponya felé húzza el a szemgolyót, ha pedig elernyed, a szem eredeti helyzetébe fordul vissza. A középső egyenes szemizom rectus medialis az orr közelében tapad, összehúzódásakor az orr felé forgatja el a szemet.

Az oldalsó egyenes szemizom rectus laterális a külső szemzug felőli oldalon tapad, összehúzódásakor oldalirányba húzza a szemet. A felső egyenes szemizom rectus superior a szemgolyó tetején tapad, összehúzódásakor a szem felfelé emelkedik, a tekintet felfelé irányul. Ezzel ellentétes hatást okoz a szemgolyó függőleges alsó oldalán tapadó alsó szemizom rectus inferiormelynek összehúzódása lesüllyeszti a szemet, a tekintetet lefelé irányítja.

Oldalirányú elnézésnél mindkét szem ugyanolyan mértékben és ugyanazon irányban mozdul el.

Keratoconus Kinek és miért nagyobb az esélye a hasnyálmirigyrákra?

Balra nézéskor a jobb szem középső izma és a bal szem oldalsó izma húzódik össze, a jobb szem oldalsó izma és a bal szem középső izma pedig elernyed. Szemizmok és szemmozgásirány Az ember különösen gyorsan tudja mozgatni a szemét, tekintetét töredék másodperc alatt tudja egyik tárgyról a másikra irányítani. Amikor ennek a könyvnek a lapjait olvassuk, az a benyomásunk támadhat, hogy szemünk igen gyors tempóban, balról jobbra haladva, finoman végigpásztázza az egymást követő sorokat.

Mint korábban jeleztük, az önmegfigyelés tévútra vezet. Szemünk nem úgy gyűjti a rossz látás szakaszai az információkat, mint azt tapasztalatainkból következtetve gondolnánk. Szemünk mozgását olvasáskor nem a folyamatos pásztázás jellemzi, hanem megállások, szünetek és újraindulások sorozatát produkálják szemmozgató izmaink.

E sorokat olvasva szemünk nagy pontossággal lép tovább a kívánt szóra, szakaszra.

Ezt három-három pár szem körüli extraokuláris izom működése teszi lehetővé. Az összehúzódó izmok abban az irányban mozdítják el a szemgolyót, amely részén az izom egyik vége tapad.

Az izmok másik vége stabil, nem mozgó felülethez szemgödör kapcsolódik. A mozgás mértéke az összehúzódás erősségétől, iránya pedig attól függ, hogy hol tapad a szemgolyón és a szemgödrön, illetve milyen erőfeszítést tesz a többi izom.

A két szemmel való látásnál egy különleges mechanizmus biztosítja, hogy egy közeli tárgyra irányulhasson mindkét szem.

Bármily furcsa, ehhez a két szemnek ellentétes irányban kell körmozgást végeznie. Ezt a többirányú, egész pontosan ellentétes irányú forgatást nevezzük vergens szemmozgásnak vagy vergenciá- nak. A vergens mozgás során a bal szem jobbra, a jobb szem pedig balra fordul, azaz mindkét szem befelé, az orr irányában mozog. A közvetlenül előttünk lévő tárgyra irányított tekintést szolgáló szemmozgásformát konvergens szemmozgásnak hívjuk.

A szemmozgások dinamikája A szemmozgások jellegzetes mozgásdinamikájuk szerint is osztályozhatók. Az egyik szem- mozgástípust a nagy sebesség jellemzi, segítségével igen gyorsan képes tekintetünk egyik tárgyról a másikra váltani.

A másikfajta szemmozgás sebessége széles tartományban változhat, jellegzetessége azonban nem ez, hanem az, hogy a mozgó célok folyamatos követését biztosítja.

E két eltérő dinamikájú szemmozgás eltérő célt szolgál, és részben eltérő agyi feldolgozóhálózat működéséhez köthető. A gyors szemmozgás teszi lehetővé a retina perifériájáról itt gyenge az éles látás a foveára itt jó az éles látás történő váltást.

A rossz látás szakaszai

A periférián megjelenő tárgyra a tekintet igen gyorsan vált, majd a szemmozgás végén a tekintet a tárgyon megállapodik. Az ugrást szakkádnak, a megállást fixádénak nevezzük.

A NÁRCISZTÓL VALÓ ELSZAKADÁSI FOLYAMAT SZAKASZAI

A szakkád egyébként a szem állandó jellegzetes mozgása, egész pontosan az egyik ponttól a másikig történő tovamozdulása, például olyankor, amikor valamilyen vizuális eseményt nézünk, valamilyen tárgyat keresünk. A szakkádok a tekintetirány igen gyors változását igénylik.

• Milyen vitaminokat kell venni a látáshoz
• A sündisznóknak jó a látásuk
• Látás hideg alatt
• A Látás Analizátora | PDF
• A látás szakaszai mínusz, A látásromlás szakaszai
• A látás szakaszai mínusz - miracles.hu

Eközben az egyensúly és a látás mechanizmusaiért felelős, úgynevezett veszti- bulo-okuláris reflexek a fejmozgásból adódóan bekövetkező képeltolódás ellenére is képesek biztosítani, hogy a szemgolyó ideghártyáján retina stabil legyen a kép.

A szakkád a vizuális keresés, pásztázás exploráció egyik jellegzetes eszköze. Erről megbizonyosodhatunk akkor, ha megpróbáljuk saját szakkádjainkat a tükörben megfigyelni. Hiába mozgatjuk majd szemünket, mozgást nem fogunk látni. Ennek a szakkádikus elnyomásnak nevezett jelenségnek azonban nem önmagában a mozgás az a rossz látás szakaszai.

Ezt úgy vizsgálhatjuk, hogy ugyanolyan sebességgel mozgatjuk a tárgyakat, mint amilyen a szemmozgás sebessége a szakkád alatt. Azt fogjuk tapasztalni, hogy sem az alacsony kontrasztú, lassan mozgó tárgyakat, sem a kicsiny tárgyakat, függetlenül a kontrasztjuktól, nem látjuk.

Nem így lesz viszont a környezetüktől elütő, nagy, gyorsan mozgó tárgyak esetében, azaz önmagában nem a mozgás lehetetleníti el a látást.

A Látás Analizátora

Tudjuk, hogy a látórendszernek, különösen pedig az agynak bonyolult számításokat kell elvégeznie ahhoz, hogy a szemek mozgása közben is megőrizze a környezetről szerzett információkat, és a fixációk során begyűjtött töredékeket egész képpé rakja össze. Egy adott szakkád alatt alig vagy egyáltalán nem vesz fel a szem információt, szakkádikus elnyomás történik Matin Valójában feldolgozórendszerünk nem sokra menne a szemmozgások rendkívüli sebessége miatt elkent, homályos látási információval.

Arra vonatkozóan azonban, hogy a szakkádikus elnyomás elrontják a szemeket a kognitív folyamatok elnyomása is történik-e, ellentmondó adatok vannak. Az ellentmondás eredete a kísérleti helyzetek különbségében. A szemmozgás vizsgálatok eredményei alapján azonban igen korán felmerült, hogy a fixációk és szakkádok jellegzetes mintázatát az is meghatározza, hogy milyen előzetes elvárás alapján nézünk a rossz látás szakaszai.

Yarbus klasszikus kísérletében a kísérleti személyeknek ugyanarról a festményről, az orosz Ilja Repin Váratlan látogató című művéről készült képet mutatott.

A három csoportnak vagy a szereplők ruhájára, vagy a szereplők és tárgyak helyére kellett emlékeznie, vagy azt kellett megbecsülnie, hogy mennyi ideig lehetett távol a látogató. Yarbus azt találta, hogy a szemmozgások és fixációk a feladat szerint eltértek bővebben lásd Csépe Persze a szakkádok nem egyformák.

You are on page 1of 2 Search inside document Az emberi szem a látás érzékszerve az ember szervezetében, amely a környezeti objektumokról származó, az azokból eredő vagy róluk visszaverődő fénysugarak érzékelésére szolgál, és optikai rendszerével leképezi azok alakját, térbeli helyzetét és színét. Ez a kép idegi ingerületek formájában továbbítódik a központi idegrendszerbe, ahol az agy feldolgozza, és szükség szerint tudatosul. Az embernél a látás a külvilágról való tájékozódásban és az ahhoz való alkalmazkodásban alapvető szerepet játszik, lehetővé teszi az egyensúly fenntartását, illetve figyelem felkeltésre is szolgál. Az egyik legfontosabb érzékszerv. A receptorszakaszban, avagy retinában,a fény érzékelésére szolgáló speciális fotoreceptorok, pálcikák és csapok találhatók.

Méretük a mozgás nagysága szerint és idejük a mozgás sebessége szerint is más. Szokásos elrendezésű szövegeknél a szakkádok vizuális szöge igen kicsi, mindössze 0,5 fok, képek esetében ennél jóval több. A laboratóriumi kísérlet tehát sokszor olyan változókat visz a folyamatba, amelyeket az értelmezésnél mindenképpen figyelembe kell vennünk.

Az olvasás lényegének megközelítése csak az infravörös fényt alkalmazó szemmozgásvizsgálókkal vált pontossá, megbízhatóvá. A kutatók azonban már akkor vizsgálták, hogy mi történik a szakkádok alatt, amikor ezek az eszközök még nem álltak rendelkezésre.

Marton és munkatársai a szak- kádok alatti információfeldolgozást egy igen ötletes eljárással tanulmányozták. A szakkádhoz szinkronizálták átlagoláskor az agyi választ. Azt találták, hogy a szakkád indulásakor az inger jelzett vagy becsült helye szerint változtak a szakkádhoz kötött agyi potenciálok.

Ezeket a szerzők lambda-válasznak nevezték. Az eredmények meglepőek voltak, ugyanis a lambda-válasz késői szakasza ugyanúgy tükrözte az információ feldolgozását, mint a vizuális ingerhez kötött agyi válaszok ezekről az 1. A lambda késői pozitív hulláma eltért aszerint, hogy ismert vagy csak becsült volt-e a szakkád végállomásának, a célingernek a helye.

A látásromlás szakaszai. Ok látásromlás

A fixációk és a szakkádok időtartama erősen függ az olvasott szöveg természetétől is. Előfordul, hogy a szöveg egy adott részén fixációk egész sora jelenik meg, tekintési letapadás jön létre. Az úgynevezett tekintési idő ezeknek a fixációs időknek az összege. Az olvasást tehát a fixációk, a szakkádok és a tekintési letapadások sajátos mintázata kíséri.

Ha az olvasott szöveghez a szemmozgás-regisztráló segítségével hozzárendeljük ezek idejét, érdekes törvényszerűségekre figyelhetünk fel.

Például arra, hogy vannak olyan szavak, amelyeket az olvasó kétszer is fixál, míg másokat egyszer sem. Egyes szavakon — ezek többnyire tartalmas szavak pl. Az utóbbiak általában funkciószavak pl.

• Orvoslási tanács recept rövidlátás
• Carotis artéria és látás
• Rövidlátás, aki meggyógyult
• A rossz látás szakaszai Egy vers a jó látásról
• Rossz látás és, Homályos látás - A rossz látás szakaszai
• A látásromlás százaléka A látás térfogata az A látásromlás szakaszai

Az olvasási időkből készült statisztikák szerint Rayner a tartalmas szavaknak általában 80 százalékára van fixációnk, míg ugyanez az arány a funkciószavaknál 40 százalék.

Ezenkívül minél ritkább egy szó írott alakjának előfordulása ezt a nyelvészeti kutatásokban az adott nyelvre készült gyakorisági szótárak tartalmazzákannál hosszabb a fixációs idő.

Általában az olvasott szöveg szavainak mintegy 65 százalékán állapodik meg hosszabb-rövidebb időre a tekintetünk.